P. Márton Beszámolója

2011 januárjában hallottam először Dániai továbbtanulás lehetőségéről egy előadáson a középiskolámban. Annyira megtetszett hogy onnan már úgy mentem haza, hogy “megyek Dániába”. A szüleimnek eleinte nem tetszett de hamar belenyugodtak és elkezdtek támogatni.

A felvételihez szükséges nyelvi tesztet 1 évre rá, 2012 januárban írtam meg. Ezt hozzácsatolva az addigi év végi eredményeimhez a jelentkezésem el lett küldve az iskolának, ahová hála András közreműködésének 🙂 már április elején feltételes felvételt nyertem (a feltétel a sikeres érettségi vizsga volt). Ezek után nem nagyon volt miért aggódnom. Túlestem az írásbeliken, ami után következett az igazi szervezés.

Sok emberrel ellentétben én már akkor, május közepén elkezdtem lakást nézegetni különböző facebook csoportokban, és találtam is óriási szerencsével egy szép belvárosit jó áron, ahol most is lakom. Igaz, számolnom kellett azzal, hogy a lakás júliustól szabadul fel, így azt úgy kell kifizetnem (plusz a teljes augusztust) hogy csak augusztus 15-én jöttem ki. Visszatekintve bőven megérte. Sok barátom mióta kint vagyunk már 1x-2x legalább költözött, ami nem kevés fáradtsággal és talán még több pénzzel, aggódással jár. Nem is beszélve azokról, akik csak a város széli diákszállóban kaptak helyet rossz körülmények között napi 77 koronáért.

Miután kijöttem minden meseszerűen kezdődött. A lakótársaim már berendezték a lakást, sőt az egyikőjük még munkát is szerzett nekem, így gyakorlatilag 3 nap alatt sínen voltam.

Az oktatásról nem tudok többet mondani, mint hogy kifogástalan. A tanáraim között nem egy volt vezérigazgató van, cégtulajdonosok, aktív üzletemberek. Az több mint 3 órás “órák” legalább fele gyakorlat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy kicsit jobban a kommunikációval foglalkozó “órán” akár 3-4 rövid prezentációt is kell készíteni.

Aztán jöttek a pofonok. A munkából 1 hónap után elküldtek, mondván télre nincs szükségük ennyi mosogatóra. Az első vizsgán, ahol az első projektünket kellett megvédeni szintén megbuktunk. Kis holtpont után átlendültünk és ma már folyékonyan megy a projektírás. Itt mondanám el, hogy a magolnivaló nulla. Egy projekt megírása ugyanis annyi forrás elemzését és átolvasását igényli, hogy a teóriákat úgy tanuljuk meg és alkalmazzuk valós cégek valós problémáira, hogy észre sem vesszük.

Ezek mellett, ha kicsit nehéz az élet meglátogatjuk az úgy nevezett party utcát, amihez hasonló hely nem hiszem, hogy van a világon. 🙂

Ha azt veszi az ember, hogy tanulni jön ide, nagyon-nagyon megéri. Örülök hogy életem eddigi legbátrabb lépése egyben életem legjobb döntése volt.